Ki az igazi Gálfi Árpád?

 A polgármester beszél – csak azt nem tudjuk már, melyik az igazi.

„Ki merem mondani, hogy nincs annál nagyobb szabadság, mint amikor az ember a saját életének a rendezője, nincs annál nagyobb szabadság, mint amikor egy közösség a saját jövőjének és életének a rendezője. Senki ne akarjon megtéveszteni minket. A hazafiság látszatát keltő ember még nem biztos, hogy hazafi. A szabadság látszata még távolról sem biztos, hogy valódi szabadság. Mert a póráz akkor is póráz, ha gyémánttal van kirakva. A lánc akkor is lánc, ha a világ legszebb dallamát csilingeli, amikor rázzák.” – ez az autonómia. Ezt mondta Gálfi Árpád 2020. március 15-én.

És valamikor ez hangzott el tőle:



Gálfi Árpád szűk körben azt mondja, nem tudnánk mit kezdeni az autonómiával… Amikor meg tömegeknek kell beszélni, akkor büszkélkedne vele.

Melyik az igazi Gálfi Árpád? Melyik Gálfi Árpád hazudik? Mert az egyikük biztosan! Nekünk, az udvarhelyieknek, a magyaroknak, székelyeknek. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mikor mondd igazat a polgármester?

Kép
 Egy hét alatt mondott tökéletesen ellen magának Gálfi Árpád – melyik az igazi énje? „Sem az intézményvezetőket, sem az alkalmazottakat nem vontam be a kampányba” – állítja Gálfi Árpád a szeptember 10-i tanácsülésen. Most az a kérdés, hogy ennyire rövid a memóriája a leköszönő polgármesternek, vagy csak egyszerűen a szemünkbe hazudik? Nem kell messzire visszamennünk az időben, csak egy bő hetet, szeptember másodikára, amikor is a helyi rádióban Szabó Károly kulturszervező és Orendi István, a Néptáncműhely vezetője vidáman üldögélnek a POL-jelölt Pálfi Kinga mellett, büszkén kampányolva Gálfi mellett. Ha már most ennyire kézi irányítással, parancsra működik a rendszer, akkor mi lehet ebből még?
További információk

Oda jutottunk…

Kép
    Oda jutottunk, hogy mindegy, csak hatalom legyen, mindegy, csak tudjanak megszavazni. Oda jutottunk, hogy minden mindegy.   Oda jutottunk, hogy jön a „szabad” román világ? Hogy 2020-ban emberek szabad akaratukból „szabad” román pártba lépnek be, és a fene nagy szabadság címszava alatt azt támogatják, ami ellen éveken, évtizedeken keresztül kardoskodni kellett?   Oda jutottunk, hogy egyáltalán esélyt adunk annak, hogy megvesse a lábát Székelyföldön egy olyan párt, ami plakátjain vegyesházasságot reklámoz? Talán ilyen rövid a memóriánk, hogy nem emlékezünk, milyen volt, amikor azért kapta a gyerek azt a nevet, hogy ne lehessen románosítani? Hogy büszkén döngetjük a mellünket, hogy mi vagyunk a legmagyarabbak, hogy a székely a legtisztább, legősibb, aztán egy választási győzelem reményéért egy perc alatt vágunk mindent a sutba mondvacsinált indokok miatt?   Oda jutottunk, hogy azokat támogatjuk, akik másodszor sodorják veszélybe, hogy Marosvásárhelyen magyar polgármester l
További információk