Oda jutottunk…
Oda jutottunk, hogy
jön a „szabad” román világ? Hogy 2020-ban emberek szabad akaratukból „szabad”
román pártba lépnek be, és a fene nagy szabadság címszava alatt azt támogatják,
ami ellen éveken, évtizedeken keresztül kardoskodni kellett?
Oda jutottunk, hogy
egyáltalán esélyt adunk annak, hogy megvesse a lábát Székelyföldön egy olyan
párt, ami plakátjain vegyesházasságot reklámoz? Talán ilyen rövid a memóriánk,
hogy nem emlékezünk, milyen volt, amikor azért kapta a gyerek azt a nevet, hogy
ne lehessen románosítani? Hogy büszkén döngetjük a mellünket, hogy mi vagyunk a
legmagyarabbak, hogy a székely a legtisztább, legősibb, aztán egy választási
győzelem reményéért egy perc alatt vágunk mindent a sutba mondvacsinált indokok
miatt?
Oda jutottunk, hogy
azokat támogatjuk, akik másodszor sodorják veszélybe, hogy Marosvásárhelyen
magyar polgármester legyen? Nemcsak a ’89 előtti időkre nem emlékszünk, de arra
sem, hogy 2016-ban a nagyon szabad POL elnöke és vásárhelyi
polgármesterjelöltje 9%-ot kapott, és akkor Soós Zoltánnak csupán 2% hiányzott
a győzelemhez? És 2020-ban ugyanez a helyzet fenyeget, hiszen ugyanez a nagyon
szabad román párt ismét jelöltet állít az egységes magyar jelölt ellenében.
Oda jutottunk, hogy
bedőlünk a vegyespárt maszlagnak? Hogy nem vesszük észre, hogy a vegyespárt az
pontosan olyan, mint a négyévszakos autógumi, ami mindenre jó akar lenni, de
semmire sem jó?
Oda jutottunk, hogy
négy éve még a nemzetet és értékeinket védtük, ma pedig egy román liberális
párt színeivel takarózunk?
Tényleg oda jutottunk?
