Oda jutottunk, hogy mindegy, csak hatalom legyen, mindegy, csak tudjanak megszavazni. Oda jutottunk, hogy minden mindegy. Oda jutottunk, hogy jön a „szabad” román világ? Hogy 2020-ban emberek szabad akaratukból „szabad” román pártba lépnek be, és a fene nagy szabadság címszava alatt azt támogatják, ami ellen éveken, évtizedeken keresztül kardoskodni kellett? Oda jutottunk, hogy egyáltalán esélyt adunk annak, hogy megvesse a lábát Székelyföldön egy olyan párt, ami plakátjain vegyesházasságot reklámoz? Talán ilyen rövid a memóriánk, hogy nem emlékezünk, milyen volt, amikor azért kapta a gyerek azt a nevet, hogy ne lehessen románosítani? Hogy büszkén döngetjük a mellünket, hogy mi vagyunk a legmagyarabbak, hogy a székely a legtisztább, legősibb, aztán egy választási győzelem reményéért egy perc alatt vágunk mindent a sutba mondvacsinált indokok miatt? Oda jutottunk, hogy azokat támogatjuk, akik másodszor sodorják veszélybe, hogy Marosvásárhelyen magyar polgármester l
